2008. október 4., szombat

Naplóírás

A napló írás egy nagyon kényes kérdés!
Igen, ha leírom amit gondolok és érzek...kitárulkozok valami módon...
Ha ezt olyan olvassa aki...uff, rossz belegondolni...
Ugyanis a "szó elszáll - az írás megmarad" szokták mondani, és ez nagyon igaz.
Igaz, de mégis valahogy ki kell az embernek adni magából ami szorítja...hacsak nincs egy "ügyeletes lelki szemetesládája", akkor viszont marad az írás.

Meg egy idő után az ilyen barátok (mármint akit állandóan a gondunk bajunk bánatunkal traktálunk) lelépnek, hiszen ebben a rohanó világban olyan kevés időnk van egymásra és ha akkor is ilyesmivel traktáljuk egymást...
Tehát marad az írás...
Amikor beszélünk...
Egymagunkban az nem érdekes...vagy csinálhatom, de egy idő után ha valaki ezt észleli...jöhetnek a "muszájkabátosok" :) és akkor meg már ...
De ha leírjuk...
Ha csak egy papírra írunk, és utána elégetjük...akkor egy idő után szinte nem is emlékszünk arra amit leírtunk...
Ha viszont egy füzetbe - naplóba írunk...azt meg a közvetlen környezetünk "dézsmálhatja meg"...és ezért kénytelenek vagyunk csak olyat beleírni ami "publikus"

Ha meg már olyat kell írni ami publikus...akkor már legyen publikus...NO EZ A BLOGOS NAPLÓ :)

2008. június 20., péntek

TANÍTSD MEG

A Harmonetes fórumon találtam ezt....ide idézem...


Mottó:
Ne amiatt aggódjunk hogy a gyerekek sosem hallgatnak ránk, hanem amiatt hogy folyton minket figyelnek.
(Robert Fulghum)


A gyermekek tanítása

Tanítsd meg gyermekeidnek ezeket az igazságokat!

Tanítsd meg a gyermekeknek, hogy a boldogsághoz nincs szükségük semmi önmagukon kívülire - sem személyre, sem helyre vagy dologra -, és hogy a boldogság odabenn található.

Tanítsd meg nekik, hogy ők elegendők önmagukban.

Tanítsd ezt meg nekik, és kiválóan fogod tanítani őket.

Tanítsd meg a gyermekeidnek, hogy a kudarc csak kitalálás, hogy minden próbálkozás siker, és hogy minden erőfeszítés győzelmet ér - az előző semmivel sem kevésbé tiszteletreméltó, mint az utóbbi.

Tanítsd ezt meg nekik, és csodálatosan fogod tanítani őket.

Tanítsd meg a gyermekeknek, hogy mélységes kapcsolatban állnak az Élettel, hogy Egyek valamennyi emberrel, és hogy soha nem különültek el Istentől.

Tanítsd ezt meg nekik, és kitűnően fogod tanítani őket.

Tanítsd meg a gyermekeknek, hogy a káprázatos bőség világában élnek, hogy van elegendő mindenki számára, és hogy a megosztásból, nem pedig a gyűjtögetésből kapják a legtöbbet.

Tanítsd ezt meg nekik, és csodálatosan fogod tanítani őket.

Tanítsd meg a gyermekeknek, hogy nincs semmi, amit tenniük, vagy aminek lenniük kellene, hogy méltók legyenek a méltóságteljes és beteljesedett élethez, hogy senkivel semmiért nem kell versengeniük, és hogy Isten mindenkit egyformán részesít az áldásaiban.

Tanítsd ezt meg nekik, és csodálatosan fogod tanítani őket.

Tanítsd meg a gyermekeknek, hogy soha nem ítélkeznek fölöttük, hogy nem kell amiatt aggódniuk, hogyan ítéltetnek meg, és hogy semmin nem kell változtatniuk vagy „megjavulniuk", hogy tökéletesnek és gyönyörűnek tűnjenek fel Isten szemében.

Tanítsd ezt meg nekik, és a legjobban fogod tanítani őket.

Tanítsd meg a gyermekeknek, hogy a következmény és a büntetés nem ugyanaz, hogy halál Nem létezik, és hogy Isten soha senkit nem ítél el.

Tanítsd ezt meg nekik, és csodálatosan fogod tanítani őket.

Tanítsd meg a gyerekeknek, hogy a szeretetnek nincsenek feltételei, hogy nem kell amiatt aggódniuk, hogy elveszíthetik a szereteteteket, vagy Isten szeretetét, és hogy a minden feltétel nélkül megosztott szeretetük a világnak adható legnagyobb ajándék.

Tanítsd ezt meg nekik, és kitűnően fogod tanítani őket.

Tanítsd meg a gyermekeknek, hogy különlegesnek lenni nem jobbat jelent, hogy ha másokkal szemben felsőbbrendűségre támasztunk igényt, akkor Nem látjuk őket annak, Akik Valójában, és hogy nagy gyógyító erő rejlik annak elismerésében, hogy „az enyém nem a jobb, hanem csak az egyik út".

Tanítsd ezt meg nekik, és csodálatosan fogod tanítani őket.

Tanítsd meg a gyermekeknek, hogy nincs semmi, amit ne tehetnének meg, hogy a Tudatlanság illúziója eltörölhető a Földről, és hogy az embernek igazából semmi másra nincs szüksége, mint hogy visszaadják önmagának, hogy emlékeztessék arra, Aki Valójában.

Tanítsd ezt meg nekik, és csodálatosan fogod tanítani őket.

Tanítsd meg mindezt, éspedig ne szavakkal, hanem tettekkel; ne fejtsd ki, hanem mutasd be. Mert amit cselekszel, azt fogják követni a gyermekeid, és olyanok lesznek, amilyen most vagy.

Menj és tanítsd mindezeket ne csak a gyermekeidnek, hanem minden embernek és minden népnek.

Mert ha a mesteri tudás útjára lépsz, minden ember a gyermeked és minden ország a hazád.


idézve innen:http://www.asztralutazas.hu/index.php/Saumbra-muveszet/A-gyermekek-tanitasa.html

2008. május 3., szombat

III.hét

Emor (3Mózes 21–24.) פָּרָשָׁת אֱמֹר

A hetiszakasz tartalmából

  • A hetiszakasz azokkal a különleges törvényekkel kezdődik, amelyek a kohanitákra („papok”), a kohén gádolra („főpap”) és a Szentélybeli szolgálatra vonatkoznak: egy kohénnek például nem szabad rituálisan tisztátalanná válnia azáltal, hogy halottat érint, kivéve ha egy közeli rokonáról van szó. Egy kohén nem vehet feleségül elvált, vagy kicsapongó múltjáról hírhedt nőt; egy kohén gádol pedig csakis szüzet vehet el. Testi fogyatékos kohanita nem teljesíthet szolgálatot a Szentélyben, amiképpen testi hibás állatot sem lehet áldozatként felajánlani. – 3Mózes 21., 22:17–25.
  • A Tóra különböző tisztátalanságokat sorol fel, és részletezi a tisztátalanná vált ember törvényét. A tisztátalan embernek tilos áldozati húst fogyasztania egészen az azt követő estig, hogy megtisztult a rituális fürdőben. Csak kohanita illetve közvetlen családja ehetnek az áldozati húsból. Az a kohanita lány, aki nem kohénnel házasodik, többet nem fogyaszthatja a kohénoknak járó szent eledeleket. Az újszülött borjút, bárányt vagy gödölyét hét napig nem lehet elszakítani az anyjától; állatot nem szabad a kölykével egy napon levágni. – 3Mózes 22.
  • A hetiszakasz második része a zsidó naptár ünnepeit sorolja fel: a peszáchi áldozathozatal niszán 14-én; a niszán 15-én kezdődő peszách hétnapos ünnepe; az első árpaaratásból hozott omer-áldozat peszách második napján, és az e napon kezdődő 49 napos omer-számlálás, amely az 50-edik napon, sávuot a Tóraadás ünnepének napján éri el csúcspontját; „emlékeztető harsonamegszólaltatás” tisré 1-én újévkor; ünnepélyes böjtnap tisré 10-én jom kipurkor; és a tisré 15-én kezdődő szukkot, a sátrak ünnepe – amelynek során hét napig sátorban kell laknunk, és naponta meg kell lengetnünk a „négy fajtát”, az ünnepi csokrot. – 3Mózes 23.
  • A hetiszakasz végén szó esik egy esetről, amikor egy férfit kivégeztek, mert káromolta az Örökkévalót; a gyilkosság büntetéséről (halál); a büntetésről, amely azért jár, ha valaki megsebesíti embertársát, vagy elpusztítja a jószágát (pénzbeli kártérítés). – 3Mózes 24.

2008. április 28., hétfő

A kimaradt napok

Itt van, most is...már harmadszor kezdek neki ennek a bejegyzésnek...
Mindig "közbejön valami".

Pl. Pénteken addig húztam az időt amíg..."bejött a Szombat"...
Aztán amire "kiment" megjöttek a gyerekek, unokák...és nem is jutott eszembe, hogy esetleg a lelki életemmel "zaklassam" őket...mert sajnos minden ilyen irányú törekvésemet "erőszaknak" élik meg..."ők modernek" címszó alatt elutasítanak szinte mindent (talán a kirándulások és vacsorák kivétgelével) ami a zsidóságukra emlékezteti őket...

Tegnap viszont amikor nekifogtam a következő nap "számlálásának"...egyszerűen ez a laptop...leürült az aksi...és elfelejtett mindent amit addig bepötyögtem...aztán meg megérkezett a "vendégem" két gyerekével, s már nem is gondolhattam, hogy befejezzem....vagyis újrakezdjem.

Ma már másodszor fogok neki... hiszen az előbb amit megírtam...fogalmam sincs mit csináltam de...kilépett és ...megint "elfelejtette" amit beírtam...

Most közben mentettem, hogy el ne felejtse újra...

"Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, ki megszentelt minket parancsolataival, s meghagyta nekünk az omer számlálását!"
(most viszont látom kiírta...piszkozat automatikusan mentve...miért nem csinálta meg az előbb is??????)
A II. hét 1.napja van ma

Mitől érzi magát az egyik ember jobbnak és zseniálisabbnak ha a másikat alacsonyabb rendűnek állítja be????

Ma az eddig eltelt időben állandóan ezzel szembesültem...de még meglátom estikg...



2008. április 23., szerda

3.nap I.hét

„Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, ki megszentelt minket parancsolataival, s meghagyta nekünk az omer számlálását!”


a harmadik napja van az első hétnek...

"Én vagyok a te Istened, aki kivezetett téged Egyiptomból, a szolgaság házából"


Mikor jön el az a pillanat, amikor az ember észreveszi, hogy SZOLGA...

A mai világban az emberek azt képzelik, hogy lehetséges teljesen szabadon döntve irányítani mindenkinek a saját életét...igen...

Valójában amikor gyerekkorban az iskolapadban ülve ezeket az eszméket elültetik a fülünkbe...megtanuljuk a egyenlőség-testvériség-egység szép eszméit ... de viszont...
ránk ez nem vonatkozik, hiszen akár otthon akár az iskolában, vagy még szórakozás közben is annyi szabály és betartani való korlát övez bennünket...
Mármint azt aki nem akar kiríni a többi közül...nem akarja magát kitenni a "különc"-ség bélyegének...

Ekkor még abban a tévhitben ringatjuk önmagunk, hogy majd ha nagykorúak leszünk...majd akkor dönthetünk egyedül és saját szabályokat állítunk...

S amikor eljön a nagykorúság...
Még csak a főiskola-vagy egyetem... és majd ha ...
és jön az első munkahely... majd, ha már "én leszek a főnök..."

stb...stb...stb....


de mikor?

2008. április 22., kedd

2.nap I. hét

OMERSZÁMLÁLÁS


„Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, ki megszentelt minket parancsolataival, s meghagyta nekünk az omer számlálását!”


a második napja van az első hétnek...

"Én vagyok a te Istened, aki kivezetett téged Egyiptomból, a szolgaság házából"


Türelmetlen vagyok?
Meddig kell türelemmel elviselni a szolgaság érzését???

Ki teheti az embert egyáltalán szolgává?

A szolgaság egy érzet...először is...ha az ember úgy érzi, hogy mindig csak azt teheti amit mások megszabnak...nem azért teszi, mert ő is úgy dönt, hogy valamit meg kéne tenni, csak teszi a "dolgát" amit mások szabnak meg...

Igen ám...de mi a különbség szolgaság és szolgálat között?

Éppen a lényeg...a szabad akarat.

Amikor én úgy döntök, hogy alávetem magam valakinek...és megteszem azt amit ez a valaki parancsol...szolgálatot teljesítek...
Ha viszont nem én döntöttem...valami módon rákényszerülök a szolgálatra...na akkor szolgaság...


2008. április 21., hétfő

1.nap I. hét

OMERSZÁMLÁLÁS


„Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, ki megszentelt minket parancsolataival, s meghagyta nekünk az omer számlálását!”

első nap első hét


A heti szakasz része:
"Én vagyok a te Istened, aki kivezetett téged Egyiptomból, a szolgaság házából"


Mikor?

...én már nagyon várom, hogy kivezess a szolgaság házából...

A szolgaság háza számomra nem Egyiptom...a mostani életem is egy merő szolgaság!

Szinte semmit sem tehetek "csak úgy" magamért...

No, ez igy nem is a tökéletes igazság....

Most pillanatnyilag nagyon el vagyok keseredve...
Szolgának és száműzöttnek érzem magam egyszerre...
Olyan szolgának aki nem ura önmagának...





Meditáció kezdete

Zsidó meditáció

A vallásomban is meg van a meditáció gyakorlásának alapja...

Nagy szükségem lenne arra, hogy le tudjam magamban tisztázni a, most oly kuszának tünő, állapotom.

"Valakinek a szellemi szintjét, nevezetesen azt, hogy elérte-e a meditáció kitűzött és megvalósítható célját, a megvilágosodást, nem tudjuk anélkül vizsgálni, felmérni, hogy figyelembe ne vegyük e személy kapcsolatát barátaival, hozzátartozóival, munkatársaival, gyermekeivel és a közösséggel, amelyben él. "

Most éppen olyan időszak következik amikor is ezeket a kapcsolatokat kell felülvizsgálnom....
Az omerszámlálás keretein belül kisérlem meg ezt...hiszem, hogy nem véletlen, hogy pont most merül fel ez a késztetésem....

Hogy ez milyen módon lesz?



"Ezt a típust belső irányultságúnak nevezzük; héber fogalommal általában a „hitbod'dut" szóval jelöljük.
A meditáló belülre, önmagába irányítja figyelmét; éber figyelemmel kíséri gondolatait és érzéseit, amelyek benne keletkeznek.
Az ilyen típusú meditáció általában csendes, de nem feltétlenül kell, hogy csendben történjen.
Míg a tudat szemlélődik önnön tartalmán, a benne alakuló képeken, gondolatfűzéseken, a száj utat engedhet az ima spontán szavainak, mondatainak is. "

A testvéri szeretet

Van egyáltalán ilyen?

Nagyon rosszul érzem magam most, hogy megtudtam édesanyám és testvéreim "összeesküvését"...

Biztos "megérdemlem" ha már megtörténhetett velem.

De az, hogy évek múlva derül ki...és közben találkozunk..."jópofizunk" és teljesen HÜJÉNEK néznek...és még rám mondják, hogy "pénzéhes" vagyok...

2008. április 7., hétfő

Ma is írok...

Ma is írok ide, hiszen úgysem olvassa senki...
Lehet, hogy csak azért kellett ezt a sok blogot megnyitnom, hogy ne unatkozzak.
Nem olvassa el ezeket a ...se...
Még én sem olvasom vissza...
Mégis úgy érzem, hogy nem szabad abbahagynom...

Vannak ilyen "dolgaim".

Például beíratkoztam angol nyelvre...vagyis az angol nyelvtudásom "pllérozására", hiszem már az is annyira lerobbant mint én magam.
Tehát elhatároztam, hogy "kisminkelem"...

Beíratkoztam, de mostanában amióta kifizettem... egyszrűen mintha összeesküvés áldozata lenne ...alig tudtam elmenni pár órára...


Mi ez, ha nem önsorsrombolás...???

2008. március 31., hétfő

Érdekes beszélgetés

Ma érdekes beszélgetést folytattam...
Érdekes...

Igen, azt hiszem, azzal, hogy az emberek nem válatszthatják ki a rokonságukat...leckét kapnak.
Ugyan úgy mint a veleszületett rendellenességekkel...
Meg kell tanulni "vele" élni.
Le kell vonni a tunulságot, hiszen ha nem így tennénk...csak a kín és a szenvedés érzése marad...

2008. március 27., csütörtök

2008. március 26., szerda

"Senki se próféta a saját hazájában"

"Senki se próféta a saját hazájában" szokták mondani...hát még a saját családjában....
Mégis amikor már mindent kipróbálnak és nem tudnak már hova fordulni...no akkor esetleg kikérik a tanácsomat...kérik a segítségemet...(mármint a családomban)
A második fiam, aki nagyon távol él tőlünk...kb.800 km-re...hazaért az ünnepekre...
Sokat beszélgettünk és közben egyre jobban elszomorodtam, hiszen a társával a kapcsolata nem mondható éppen felhőtlennek...és ott az a pici lány aki ezt mind látja...

De közben neki nagyon sűrűn fáj a feje, fájdalom csillapítókat szed, de az okot sehogy se tudták megállapítani, pedig már bejárta az összes lehető specialistát...ezért hajlandó volt alávetni magát a relatívan új tudományomnak...az utaztatásosnak...

és mit ad Isten...
a reggresszió alkalmával 11 hónapos babaként a gyerekágy rácsai közül nézte végig ahogy az apja engem ver...
ez olyan hatással volt rá a mai időkig, hogy mindent erőszakkal és az ököljog gyakorlásával tudott csak elképzelni...

Ahogy ezt tudatosítottuk és "oldottuk" már nem fájt tovább a feje...

Kedden ment vissza...hogy mennyire tartós az eredmény...majd beszámolok....

2008. március 13., csütörtök

PÁR BAJOK = PÁRBAJOK

PÁR BAJOK = PÁRBAJOK



El lehet-e kerülni, vagy esetleg még a kapcsolat hasznára is fordítani a párkapcsolati krízist?

Ha észrevettem, hogy valami nincs rendben...én mit teszek.
Hogyan reagálok arra, hogy ...(és itt sorolhatnám)



Időben teszem-e fel magamnak a kérdéseket...vagy esetleg megvártam amíg komoly válság alakult ki???

Olyan hibákat követtem már el, amelyek felhalmozódva, már orvosolhatatlan szakadékot képeznek a kapcsolatban?

Valójában ez azt jelenti, hogy a már egy ideje fennálló problémákról nem veszek tudomást, ha tudom és mégsem beszélünk róla, próbálok hárítani, a másiktól várom a megoldást?

Megbeszéltük e már a társunkkal, hogy mik is a mi igényeink a kapcsolatban? Milyen elvárásaim vannak a társammal szemben...

Akarom-e egyáltalán ezt a kapcsolatot fenntartani annyira mint az elején?

Mennyire vagyok képes a kapcsolat fenntartásáért? Képes vagyok-e kompromisszumokra?


FOLYTATÁS KÖVETKEZIK

2008. március 12., szerda

Új beírás

Minden napra igértem egy beírást...
ezzel szemben...
mikor is írtam utoljára???

Mit jelent ez?
Azt, hogy nem lehet hinni a szavamnak?
Vagy azt esetleg, hogy kisebb gondom is nagyobb volt mostanában annál, hogy ide irkáljak...

Ez felveti a "fontossági sorrend" témát...

2008. január 11., péntek

Minden napra egy beírás


Szeretnék most már, mivel január van..., minden nap beírni ide valamit...
Itt egy pici gyerek...
figyel és meghallgat (még szinte mindenkit)
minden érdekli...mindent megjegyez...mint egy videomagnó...