Érdekes beszélgetés

Ma érdekes beszélgetést folytattam...
Érdekes...

Igen, azt hiszem, azzal, hogy az emberek nem válatszthatják ki a rokonságukat...leckét kapnak.
Ugyan úgy mint a veleszületett rendellenességekkel...
Meg kell tanulni "vele" élni.
Le kell vonni a tunulságot, hiszen ha nem így tennénk...csak a kín és a szenvedés érzése marad...

Ma is irok

Ma is írok a blogomba...
Ha már elhatároztam, hát írok...

"Senki se próféta a saját hazájában"

"Senki se próféta a saját hazájában" szokták mondani...hát még a saját családjában....
Mégis amikor már mindent kipróbálnak és nem tudnak már hova fordulni...no akkor esetleg kikérik a tanácsomat...kérik a segítségemet...(mármint a családomban)
A második fiam, aki nagyon távol él tőlünk...kb.800 km-re...hazaért az ünnepekre...
Sokat beszélgettünk és közben egyre jobban elszomorodtam, hiszen a társával a kapcsolata nem mondható éppen felhőtlennek...és ott az a pici lány aki ezt mind látja...

De közben neki nagyon sűrűn fáj a feje, fájdalom csillapítókat szed, de az okot sehogy se tudták megállapítani, pedig már bejárta az összes lehető specialistát...ezért hajlandó volt alávetni magát a relatívan új tudományomnak...az utaztatásosnak...

és mit ad Isten...
a reggresszió alkalmával 11 hónapos babaként a gyerekágy rácsai közül nézte végig ahogy az apja engem ver...
ez olyan hatással volt rá a mai időkig, hogy mindent erőszakkal és az ököljog gyakorlásával tudott csak elképzelni...

Ahogy ezt tudatosítottuk és "oldottuk" már nem fájt tovább a feje...

Kedden ment vissza...hogy mennyire tartós az eredmény...majd beszámolok....

PÁR BAJOK = PÁRBAJOK

PÁR BAJOK = PÁRBAJOK

El lehet-e kerülni, vagy esetleg még a kapcsolat hasznára is fordítani a párkapcsolati krízist?

Ha észrevettem, hogy valami nincs rendben...én mit teszek.
Hogyan reagálok arra, hogy ...(és itt sorolhatnám)



Időben teszem-e fel magamnak a kérdéseket...vagy esetleg megvártam amíg komoly válság alakult ki???

Olyan hibákat követtem már el, amelyek felhalmozódva, már orvosolhatatlan szakadékot képeznek a kapcsolatban?

Valójában ez azt jelenti, hogy a már egy ideje fennálló problémákról nem veszek tudomást, ha tudom és mégsem beszélünk róla, próbálok hárítani, a másiktól várom a megoldást?

Megbeszéltük e már a társunkkal, hogy mik is a mi igényeink a kapcsolatban? Milyen elvárásaim vannak a társammal szemben...

Akarom-e egyáltalán ezt a kapcsolatot fenntartani annyira mint az elején?

Mennyire vagyok képes a kapcsolat fenntartásáért? Képes vagyok-e kompromisszumokra?


FOLYTATÁS KÖVETKEZIK

Új beírás

Minden napra igértem egy beírást...
ezzel szemben...
mikor is írtam utoljára???

Mit jelent ez?
Azt, hogy nem lehet hinni a szavamnak?
Vagy azt esetleg, hogy kisebb gondom is nagyobb volt mostanában annál, hogy ide irkáljak...

Ez felveti a "fontossági sorrend" témát...