:) érdekes dolog...
Amikor rákattintottam a harmonetes fórum saját bejegyzéseimre...az első ami még megmaradt ez:
Ha a "űnbánat" napi foglalatosságként beiktatódik az esti elalvás elé, akkor nincs nagy szükség gyónásra.
Ha valaki viszont képtelen a mindennapokat igazán lezárni, annak nagyon jó szolgálatot tehet a gyónás.
Az amerikaiak a pszichológusukkal (jó pénzért) oldják meg ezt a kérdést.
Most jön lassan már a "böjti" időszak, nem véletlenül jelölték ki a vallások a tavasz előtti időt erre a célra. Tehát mielőtt jön az "új" le kell zárni a régit. Laughing
Akkor az igazi, ha testi és lelki szinten is, eredményre jutunk.
4 megjegyzés:
Erre irta nekem Hana:
"Nem bííírom ki hogy ne pofázzak ebbe bele azzzistenit, zavarjatok el. Swindler, kitiltanál estig?
Szóval szerintem a "bűnbánat"nak (már ez a szó is milyen rossz... Razz ) akkor van értelmem ha
1 megérted hogy soha de soha nem leszel tökéletes, csak sokkal jobb leszel ha törekedsz rá, mintha semmit nem tennél.
2 úgy gondolod végig a "bűneid" hogy hibák voltak a tökéletesség felé vezető úton, és többször nem akarod elkövetni őket (vagy legalábbis nem ugyanúgy)
Abszolút szinten nincs olyan, hogy "bűn".
Csak tanulás van.
Na itt hagyom abba, mert kezdek átmenni naonbölcsmindenegy ezósba...
De egyébként érthető volt, amit mondani akartam?
Persze, hogy érthető volt ... bűntudatod van, hogy bűntudatod van.
"BŰN" mit jelent?
Amit én személy szerint bűnnek élek meg. Csak az a bűn. Csak ennek van hatása rám!
dehogy van bűntudatom. Ló***
Na a bűnről.
Eszembe jutott hogy nem mondom el, mert nem adom ki az ötleteim. Evil or Very Mad
Ezt Neked meg úgy mindenkinek...
József Attila
A BŰN
Zord bűnös vagyok, azt hiszem,
de jól érzem magam.
Csak az zavar e semmiben,
mért nincs bűnöm, ha van.
Hogy bűnös vagyok, nem vitás.
De bármit gondolok,
az én bűnöm valami más.
Tán együgyű dolog.
Mint fösvény eltünt aranyát,
e bűnt keresem én;
elhagytam érte egy anyát,
bár szivem nem kemény.
És meg is lelem egy napon
az erény hősein;
s hogy gyónjak, kávézni hivom
meg ismerőseim.
Elmondom: Öltem. Nem tudom
kit, talán az apám -
elnéztem, amint vére folyt
egy alvadt éjszakán.
Késsel szúrtam. Nem szinezem,
hisz emberek vagyunk
s mint megdöföttek, hirtelen
majd mi is lerogyunk.
Elmondom. S várom (várni kell),
ki fut, hogy dolga van;
megnézem, ki tünődik el;
ki retteg boldogan.
És észreveszek valakit,
ki szemmel, melegen
jelez, csak ennyit: Vannak itt
s te nem vagy idegen...
Ám lehet, bűnöm gyermekes
és együgyű nagyon.
Akkor a világ kicsi lesz
s én játszani hagyom.
Én istent nem hiszek s ha van,
ne fáradjon velem;
majd én föloldozom magam;
ki él, segít nekem.
1935. augusztus
Még vissztérek....
Msot el kell mennem különben TÉNYLEG bűntudatom lesz... "
Amikor egy másik blogomban a bűnről és a megbocsátásról akartam beszélgetni arra számitottam, hogy majd ilyen és ehhez hasonló beszélgetéseim lesznek...de...
Megjegyzés küldése