Mindnyájunknak vannak olyan ismerősei, akiknek már a puszta jelenléte jó kedvre derít bennünket, vagyis pillanatok alatt képesek vagyunk "ráhangolódni".
Ez is agymunka - bár nem tudatos: az agyunk tudattalanul is befolyásol minket abban, hogy keressük mások társaságát - ha nem lennének barátaink, ismerőseink, nehezebben viselnénk el az élet megpróbáltatásit, sőt, valószínűleg nem is élhetnénk túl sokáig magányosan.
Az agy egy bizonyos része, a limbikus agy, felelős az érzelmi életünkért. Kissebb-nagyobb társaságban, érzékelvén a körülöttünk lévők hangulatát, a limbikus rendszer munkába lendül, melynek hatására vátozik a mi hangulatunk is.
A nők sokkal jobban értenek ahhoz, hogyan tartsák mozgásban agyuk limbikus részét: ők azok, akik összefogják a családot, és képesek évtizedeken keresztül ápolni egy-egy barátságot.
Valószínű például, hogy a hogy a karrier változásaival a munkahelyi barátságoknak vége szakad, vagy, ha elköltözünk, a lakásunkkal a szomszédainkat is lecseréljük, de a nők nagy többsége könynedén képes új barátokat szerezni, és rövid idő alatt megerősíteni még a halálra ítélt kapcsolatokat is.
